⚓ S.M.S. LEITHA - LAJTA ⚓

KUK kriegsmarine flag
armored steam ram 1872

Scale & Manufacturer:
1:50 Metal Scratchbuilt

Ship Model Lenght:
100 cm

Ship Model Width:
16 cm

Ship Model Craftsman:
Barcsy Károly

hungarian
Építése - Műszaki Kialakítása (Vikipedia)...

Az USS Monitor lövegtornya 1862-ben
Az USS Monitor lövegtornya 1862-ben

A világ első monitor típusú hadihajóját (USS Monitor) John Ericson svéd mérnök tervei alapján az Amerikai Egyesült Államokban készítették el. 1862. március 9-én az USS Monitor és a CSS Virginia csatája volt az első teljesen páncélozott hadihajók csatája, amelyben bár egyik hajó se tudott komoly kárt tenni a másikban, de az USS Monitor megakadályozta az Amerikai Konföderációs Államok köré vont tengeri blokád áttörését

A monitorokra és más toronyhajókra szerelhető görgőkön forgatható lövegtornyot Cowper Philipps Coles, brit feltaláló fejlesztette ki. A monitorokat az alacsony hajótest, az erős páncélozottság, a forgó lövegtorony és a viszonylagosan nagy géperő jellemezte. Ez a típus az egész világon elterjedt, 1862 és 1965 között körülbelül 200 hajót építettek belőle.
A Lajta monitor értéke abban is megmutatkozik, hogy napjainkra már csak hét monitor maradt meg, és ezért haditechnikai ritkaságnak számít

Elnevezését az akkori szokásoknak megfelelően a Duna vízgyűjtőrendszerének folyói közül választották. A keresztelő a dualizmus szellemében történt, így a két hajó közül az egyik osztrák, a másik pedig magyar nevet kapott. Ezért kapta a Lajta folyó német elnevezése után a Leitha nevet, míg testvére a Marost, valamint a hajóosztályt is róla nevezték el Maros-osztálynak

A magyar hajóépítészet kezdeteihez kell sorolni, hogy nemcsak az osztrák–magyar hajóhad első ikercsavaros, forgó lövegtornyú hajói, hanem egyúttal az első magyar gyárban épített hadihajók is a Maros-osztály monitorai voltak. Testvérével, a Marossal együtt több területen is "leg"-nek számítottak. Ezek voltak Európa első folyami monitorai, és az első Coles-rendszerű lövegtornyot is rájuk építették. A Monarchia haditengerészetében ezek voltak az első olyan hajók, amelyek kizárólag gőzzel hajtottak, és emiatt nem voltak vitorlákkal felszerelve

Kora legmodernebb technikájával épült az úgynevezett Coles-torony, illetve a fa alapra helyezett, Bessemer acélból készített páncélzata. A hadihajó kezdeti 310 tonna vízkiszorításával viszonylag kisméretűnek volt tekinthető. Eredeti hosszúsága 49,98 méter, szélessége 8,12 méter, és 1,07 méteres merülési mélysége volt. Műszaki megoldások terén a korát megelőzte az alkalmazott eljárások tekintetében, és érdekesség, hogy a két hajócsavarral működő hadihajón kényelmi szempontokat is figyelembe vettek, hiszen még vízöblítéses illemhellyel is felszerelték
Fegyverzetét a két hátultöltős, az elülső fedélzeti részen a mozgatható toronyba szerelt 2 db 6''-os - 150 mm-es toronylöveg jelentette

az SMS LEITHA első formájáról fennmaradt egyetlen fotó
az SMS LEITHA első formájáról fennmaradt egyetlen fotó

A haditengerészet monitoraként

Állomáshelye Óbudán a kikötőben volt, és személyzete a monarchia népeinek tagjaiból állt, de jellemzően magyar nemzetiségűekből feltöltve.

A Lajta monitor első harci bevetésén 1876-ban esett át. Az okot az adta, hogy az osztrák-magyar felségjelzés alatt közlekedő Radetzky személyszállító hajó a nemzetközi vízi útnak számító Dunán, török fennhatóság elől menekülő bolgárokat szállított Zimonyból Galatzba. A török álláspont szerint ők a szultán elleni lázadók voltak, ezért Belgrádnál szerb hivatalnokok leszállították őket a hajóról. A Monarchia hadvezetése ebben a császári lobogó megsértését látta és elégtételt követelt, amelynek nyomatékául december 8-án a Lajta és testvére, a Maros megjelent a belgrádi erődök előtt. A flottademonstráció hatására a törökök engedtek a nyomásnak, leváltották az erőd parancsnokát, majd 21 ágyúlövéssel köszöntötték a megsértett lobogót.

Részt vett Bosznia-Hercegovina okkupációjában, ahol 1878. július 29-én kezdődött a Száva-parti Bródnál Bosznia és a Neretva menti Metkovičnál Hercegovina megszállása. A Száván monitorozva a Lajta tényleges harci cselekményben is részt vett a szárazföldi hadműveletek támogatása során. A boszniai bevetés arra is jó volt, hogy megtapasztalták a hajó előnyei és célszerűsége mellett a hiányosságokat is. Így kiderült, hogy a gyakori alacsony vízállás mellett nehézkesen lehet vele manőverezni, és a toronylövegek nem válnak be minden helyzetben, a hajók túl sok szenet fogyasztanak, és az alkatrészek hamar elhasználódnak. Ezeknek a felismeréseknek az alapján végeztek további átalakításokat rajta. Az első világháború harcaiban is tevékenyen részt vett. 1914. augusztus 11-től december 1-ig megint a Száván harcolt. E harcok során augusztus 12-én esett el a fedélzetén szolgáló Huj János matróz, aki egyben a Császári és Királyi Haditengerészet első hősi halottja volt.

A hajót is érintő legnagyobb veszteséget 1914. augusztus 11-étől december 1-jéig vívott Száva menti harcokban szenvedte el, Belgrád első elfoglalásában. Október 3-án még harcképtelenné lőtte a Szabács melletti francia ütegeket, de szétlőtték parancsnoki tornyát, és teljes személyzete hősi halált halt.
Sérülése olyan súlyos volt, hogy csak a segítségére siető testvérhajója, a Maros segítsége mentette meg az elsüllyedéstől. A harcképtelenné vált Leitha Bródba került javításra. Ekkor a monitor tűzerejét is módosították, és kapott két új 7 cm-es ágyút is. Helyreállítása után november 22-től december 2-ig a Dunaflottila parancsnoki tisztét betöltő lobogós, vagy más néven vezérhajó volt.

1915. október 6. és 9. között jelentős szerepet vállalt Belgrád második elfoglalásában. 1916. október 2. és 3. között bevetették a Dunán Rjahovónál átkelő román csapatok ellen. 1916. november 22. és 26. között részt vett a központi hatalmak Szvistovnál végrehajtott dunai átkelésénél.

1918. április 10-én, Óbudán leszerelték, és kivonták a hadiflotta hajólistájáról. 1919 elején az antant minden használható dunai hadihajót elvitt az országból. A Tanácsköztársaság vezetői szorgalmazták a dunai flottilla megszervezését, ezért újra használhatóvá tették. A német nevű hajóknak magyar nevet adtak, és ekkor lett a Leithából Lajta. Új nevén is részt vett harci bevetésen: 1919. június 2-től 24-ig Esztergom és Komárom között a cseh intervenciós csapatok ellen harcolt. 1919. június 25. és 26. között a hajó és személyzete is csatlakozott a világ egyik első antikommunista felkeléséhez, amit éppen e hajótípusról neveztek el monitor lázadásnak. A lázadás során esett el fedélzetén Csicsery László sorhajóhadnagy, akit az utolsó olyan császári és királyi tengerésztisztnek tekintenek, aki egy volt császári és királyi hadihajón szolgálva halt hősi halált.

1921. január végén Korneuburgban az antant ellenőrzése mellett végleg leszerelték. A bontást pár hónap alatt végezték el, és ezután a csupasz hajótestet elárverezték. Új tulajdonosa a Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat lett, amely 1928-ban átépítette elevátorhajónak, és a József Lajos nevet adta neki. Így szolgált egészen a második világháborúig, majd az azt követő államosítások során a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál tűnt fel, ahol FK-201 néven szintén munkába állították

The SMS LEITHA - LAJTA (RC)

  • _SMS_LEITHA_01.jpg
  • _SMS_LEITHA_02.jpg
  • _SMS_LEITHA_03.jpg
  • _SMS_LEITHA_04.jpg
  • _SMS_LEITHA_05.jpg
  • _SMS_LEITHA_06.jpg
  • _SMS_LEITHA_07.jpg
  • _SMS_LEITHA_08.jpg
  • _SMS_LEITHA_09.jpg
  • _SMS_LEITHA_10.jpg
  • _SMS_LEITHA_11.jpg
  • _SMS_LEITHA_12.jpg
  • _SMS_LEITHA_13.jpg
  • _SMS_LEITHA_14.jpg
  • _SMS_LEITHA_15.jpg
  • _SMS_LEITHA_16.jpg
  • _SMS_LEITHA_17.jpg
  • _SMS_LEITHA_18.jpg
  • _SMS_LEITHA_19.jpg
  • _SMS_LEITHA_20.jpg
  • _SMS_LEITHA_21.jpg
  • _SMS_LEITHA_22.jpg
  • _SMS_LEITHA_23.jpg
  • _SMS_LEITHA_24.jpg
  • _SMS_LEITHA_25.jpg
  • _SMS_LEITHA_26.jpg
  • _SMS_LEITHA_27.jpg
  • _SMS_LEITHA_29.jpg
  • _SMS_LEITHA_28.jpg
  • _SMS_LEITHA_30.jpg
  • _SMS_LEITHA_31.jpg
  • _SMS_LEITHA_32.jpg
  • _SMS_LEITHA_33.jpg
  • _SMS_LEITHA_34.jpg
  • _SMS_LEITHA_35.jpg
  • _SMS_LEITHA_36.jpg
  • _SMS_LEITHA_37.jpg
  • _SMS_LEITHA_38.jpg
  • _SMS_LEITHA_39.jpg
  • _SMS_LEITHA_40.jpg
  • _SMS_LEITHA_41.jpg
  • _SMS_LEITHA_42.jpg
  • _SMS_LEITHA_43.jpg
  • _SMS_LEITHA_44.jpg
  • _SMS_LEITHA_45.jpg
  • _SMS_LEITHA_46.jpg
  • _SMS_LEITHA_47.jpg
  • _SMS_LEITHA_48.jpg
  • _SMS_LEITHA_49.jpg
  • _SMS_LEITHA_50.jpg
  • _SMS_LEITHA_51.jpg
  • _SMS_LEITHA_52.jpg
  • _SMS_LEITHA_53.jpg
  • _SMS_LEITHA_54.jpg
  • _SMS_LEITHA_55.jpg

Újjászületése

A hajó lelkes hadtörténészek és más megszállott szerelmeseinek köszönhetően 1992. november 1-jén védetté vált, és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonába került. Először a Honvéd Folyami Flottilla hadikikötőjében helyezték el, majd a Zoltán Gőzös Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján időszakosan Neszmélyen állították ki.

A széles körű összefogásnak és a pályázaton elnyert európai uniós támogatásnak köszönhetően, 2009-től a komáromi hajógyárban az 1887-es állapota szerint felújították, és 2010. augusztus 20-án újrakeresztelték (Lajta Monitor Múzeumhajó).

Az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezrede kapta feladatul azt, hogy a hajó látogatható állapotban maradjon. Ennek érdekében a hajó kezelőszemélyzetét jelentő hat főt az ezred állományából biztosítják. A hajó részt vesz állami protokoll eseményeken, és a "Nyitott kapuk" rendezvényei során megtekintését az ezred hadikikötőjében biztosítják. Továbbá minden évben a hajó születésnapján, Budapest belvárosi Duna-szakaszán bemutatják a nagyközönségnek. 2011-ben a hajó 140. éves jubileumi születésnapjára külön ünnepi programot szerveztek
  • SMS LEITHA - LAJTA prezent days
  • SMS LEITHA - LAJTA napjainkban - present days

Általános jellemzők

Vízkiszorítás 367,35 t
Hossz 50,5 m
Szélesség 8,65 m
Merülés 1,3 m
Hajtómű duplex gőzgép (320 LE), két hajócsavarral
Holtvízi sebesség 9,6 km/h
Fegyverzet 2 db 6''-os , 150 mm-es toronylöveg
Legénység 6 fő
Hajótípus: monitor
Névadó: Lajta
Üzemeltető: Az Osztrák-Magyar haditengerészet zászlaja Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály: Maros-osztály

Pályafutása

Építő: Újpesti Hajógyár (Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Részvénytársaság) és Óbudai Hajógyár Első Duna-gőzhajózási Társaság (DGT)
Megrendelés: 1870. március 15.
Vízre bocsátás: 1871. május 17.
Szolgálatba állítás: 1872. október 13.
Sorsa: múzeumhajó