logo SHIPMODELL
blanc

⚓ HMS MORADUNT ⚓

4-th rate ship of the line
1681 - 1693


Scale 1:50 Scratchbuilt
Ship modell lenght: 111 cm
Ship Model Height: 93 cm
Ship Model Width: 56 cm
Ship Model Craftsman: Szikora László

english The HMS MORDAUNT

HMS Mordaunt was a 46-gun fourth rate ship of the line of the English Royal Navy, launched at Deptford in 1681.

It was commissioned by a syndicate of shipowners headed by Lord Mordaunt. However, he later became the sole owner of the vessel, when the other members left that association. The aim in having such a greatly armed private ship was to eliminate the war ship stock. This idea aroused some suspicion; therefore the Ambassador of Spain presented his complaints to the Court of St. James, asserting that a warship owned by private people could have been easily taken by the Elector of Brandenburg, who was completing a fleet to move against Spain.
The vessel was sequestered, and Lord Mordaunt was forced by the Court to limit the armament and crew. In 1683, the ship was seconded into the Royal Navy

She has been the only ship of the Navy to be named Mordaunt, after the surname of numerous holders of the title of the Earl of Peterborough.
She was commanded from 4 September 1688 by John Tyrell, and on 4 October 1689 she was part of a fleet that fought an engagement with 12 French warships.

Mordaunt became stranded in 1693, and was lost
References on vikipedia...

  • Drawing of the Mordaunt by Willem van de Velde the Elder
  • Drawing of the Mordaunt by Willem van de Velde the Elder

english A HMS Mordaunt építése - Szikora László által

... Sok idő eltelt az előző hajóm befejezése óta, amely után azonnal nekikezdtem az új makett készítésének, de a körülmények egy kicsit változtak és az elmúlt másfél évben nagyon kevés időm jutott a makettezésre. Talán most jutottam oda, hogy már tudok valamit felmutatni, ezért elkezdem a cikksorozatot, de ne várjatok gyors előrehaladást

Tehát az angol HMS Mordaunt negyed osztályú sorhajó makettjét kezdtem el az Euromodels kit rajzai alapján. Választásom azért esett erre, mert végre méreteiben is és díszítéseiben is egy elég szép hajónak találom, valamint elég kevesen építették meg, legalábbis az interneten nem sok fotót, cikket találtam róla. Ez a készletből készült hajó fotója, tehát ez az alap, ennél csak szebbet szabadna csinálnom, legalábbis ez a cél, azután majd meglátjuk…
- lásd még a hajomakett.hu oldalon


A HMS Mordaunt építése

  • Az Euromodel kit alapján épített modell
  • A készlet M 1:60-as méretarányú. Viszont szeretnék egységes, azonos méretarányú hajókat csinálni, ezért a rajzokat felnagyítottam 1:50-re. A műhely falán láthatóak a rajzok, így bármikor tudok méreteket venni, valamint pihenésképpen elnézegetem, és lelki szemeimmel látom a leendő makettet.
  • A gerincet és a bordákat 6-os rétegelt lemezből vágtam ki. Ez a kit rajzai alapján összerakott bordázat, azt hiszem látható, hogy van ahol 10 cm is van a bordák között, ami elég nagy távolság a palánkozáshoz, félő, hogy megtörnek az ívek, és nem lesz elég merev a hajótest.
  • Ezért megháromszoroztam a bordák számát, így már majdnem olyan lett, mint egy igazi bordázat. Ideiglenesen felraktam a fedélzeteket, melyeket 3-as rétegelt lemezből vágtam ki.
  • Felkerült az orrtőke, valamint a bordák oldalán kivágtam/reszeltem a szamárvezető süllyesztett palánk helyét, mely az első palánk felrakásánál lesz nagy segítség.
  • Azt természetesen tudtam, hogy a plusz bordák útban lesznek az ágyúnyílásoknak, de hogy két helyen még az eredeti bordákba is belezavar?! Ezért valószínűleg az ágyúablakkereteket a palánkozás előtt beleácsolom.
  • Ekkor elérkezett a téli időszak, meg egy bordatörés (szerencsére nem a hajóé!), így a szokásos téli faragásra álltam át. Gondolom a készlethez fémöntött figurákat adnak és a rajzok is elég elnagyoltak, de azért belevágtam.
  • Az én faragásom amolyan kézzel-lábbal módszerrel készül. A vésőket óráscsavarhúzó készletből készítettem, egész jól meg lehetett élezni és a használatot is jól bírja.
  • Kis turbómarókat is használtam a Proxxonhoz. Ami a legjobban bejött, az a gyémánttal felszórt csiszolófej, ami úgy működik, mint a csiszolópapír és persze a fa nem nagyon koptatja. Életem végéig használhatom!
  • Itt látható a folyamat egy kicsit leegyszerűsítve: először kivágom a felrajzolt formát, majd vésővel kinagyolom a szinteket, ezután maróval, vésővel, a legvégén finom csiszolópapírral, gumikővel kialakítom az alakot.
  • Még jó, hogy megmenekítettem egy egyforintost, így látszik, hogy még 1:50-ben sem túl nagyok ezek a díszítések.
  • A tat fő alakjai. Az emberábrázolás még nem az erősségem, de bízom benne, hogy a környezet és az aranyfesték javít rajta.
  • A tatfedélzet belső végfalának a domborműve, ezzel is elszórakoztam egy darabig!
  • Ez egy saját készítésű pantográf-, azaz másolómaró, melybe egy  Proxxon marót lehet befogni. Ezt azért találtam ki, mert elég sok egyforma faragás díszíti a hajót, de önteni nem akartam, legyen csak fából minden!
  • Kifaragtam a mintát kétszeres nagyságban, ezt másolom le a tapogatóval, amelynek mindig a maró kétszeresének kell lenni (ebben az esetben, amikor 1:2-ben kicsinyítek!)
  • Itt dolgozik az átmérő 1 mm-es gömbmaró. Alakul a forma! Kb. fél óra egy alak elkészítése.
  • Ez az eredmény. Természetesen még rá kell dolgozni, mivel a maró rádiuszokat hagy, tehát ez csak egy nagyolás, de nagy segítség, mert a méretek egyformák és a fő formák már adottak.
  • A palánkozás miatt a bordákat megsűrítettem, ahogy azt előzőleg már írtam, de a tatnál ismét egy nagy űrrel találkoztam. A képen látható az utolsó rétegeltlemez borda, ezután a tattükörig a rajz szerint a levegőben lógna a palánk. Ezért ácsoltam még hozzá egy tartószerkezetet, mely egyben a tattükröt is biztonságosan fogja rögzíteni. Emellett az alatta levő íves részt is bordásan oldottam meg.
  • A sűrűbb bodázás és a nem túl gondos megtervezése miatt több helyen a bordákhoz kerültek az ágyúnyílások, ezért, illetve az egyszeri palánkozás miatt előre beépítettem az ablakokat. Az árbócok alsó darabjait is elkészítettem, beillesztettem, amíg még láttam a csatlakozási pontjait és be tudtam állítani, így ha arra kerül a sor, csak bekenem ragasztóval és mehet a helyére.
  • Itt már lefestve jól látszódnak az ágyúnyílások, valamint mögéjük feketére festet lapokat fogattam fel, ezek tartják majd az ágyúcsöveket.
  • A kritikus szemek biztosan észrevették, hogy több helyen csavart használtam, lehet, hogy törvénytelen, de remekül lehúzta a fedélzet rétegelt lemezét, illetve az ágyúnyílások mögötti fekete lemezt is így tettem fel, nem bízva a ragasztóban, mikor majd fúrom és nyomom bele az ágyúcsövet. Ennek a képnek még az az érdekessége, hogy a kitkészítők úgy tervezték meg, hogy egy darabban nem lehet betenni a fedélzet ezen részét, ezért hosszában is meg kellett osztanom, így tudtam befordítani a helyére.
  • A rabszolgamunkán is túl vagyok, ledaraboltam és megcsiszoltam az összes palánkot és pallót, így nem is látszik soknak, pedig jó néhány napom ráment.
  • Ez a kis csiszolószerkezetem: vastagsági és homlokcsiszoló egyben fúrógéppel meghajtva. Átengedtem a palánkokat, így egyforma vastagok lettek és eltűntek a fűrésznyomok.
  • És íme az első palánkozás! A tat alatti rész, mely minden irányban íves. Eddig idegenkedtem a pillanatragasztótól, de kellemesen csalódtam! Könnyedén lépésről-lépésre rányomtam a palánkokat ívben és már kész is volt! Látszólag biztos a kötés, remélem így is marad!
  • Az orrnál palánkvastagságú nútot véstem, ez nagyban megkönnyíti az erősen íves palánkok rögzítését, lásd következő kép!
  • Beakasztva a palánkot a ragasztó biztos nem engedi majd el, természetesen azért elő kell majd hajlítani!
  • _A fedélzeti deszkák tömítésének imitálására többféle módszerrel találkoztam, de próbáltam valami egyszerűt, mivel nem éreztem magamban annyi türelmet, hogy a deszkák éleire papírt ragasztgassak… Jól hangzott, hogy filccel húzzam végig az éleket, ki is próbáltam és jól nézett ki az oldalaknál, de mikor a végeit festettem be, rájöttem, hogy ez sem tetszik, mivel felszívja a festéket. Lehet, hogy más fajta fánál működik, vagy valamit nem jól csináltam…
  • Találtam itthon régi vastag töltőceruza hegyeket, ezt húztam végig az éleken, mivel egy kicsit rá is nyomtam, nem csak megszínezte, hanem egy letörés is csinált
  • Az orr-résznél le kellett pallózni, mivel palánkozás után már nem férek hozzá a fölötte levő fedélzetettől. Szóval ilyen lett a ceruzás módszer.
  • A gomb már megvan a kabáthoz! Időközben néha faragtam is.
  • Természetesen majd még kap egy festést, gondolom egész más lesz az összkép.
  • Az utóbbi időben elég lassan haladtam a hajómmal, ez abból is látszódik, hogy majd két évvel ezelőtt jelentkeztem az építés leírásával, de mint látni fogjátok, azért megint egy kicsit épült-szépült a Mordaunt. Tehát a palánkozás következett, melyhez 7x2 mm-es körtefa léceket használtam és a Loctite pillanatragasztó gél mellett döntöttem. Ez jó választás volt, mivel lényegesen gyorsabban haladtam, mint az előző hajómnál használt faragasztóval, bár drágább is!
  • Először a dörzsfák alatti palánkokat ragasztottam fel, ezzel adtam meg az bázis ívet. Ez az a két világosabb palánk, ami középen látszódik. Ja, igen, azt még nem mondtam, hogy a palánkokat színárnyalat szerint szétválogattam, hogy a pácolandó részeknél hasonló sötétségűek legyenek, a festett részeknek meg mindegy, hogy milyen árnyalatú és erezetű a deszka.
  • Még csiszolás előtt is egész jól néz ki és végre sikerült egy jó közelképet készítenem. Persze az orr és tat résznél nem lett ilyen szép, volt mit csiszolni és még így is maradtak rések, kisebb hibák. Azzal vigasztalódom, hogy az eredeti sem lehetett tökéletes!
  • Megcsiszolva és kigittelve, pácolásra és festésre előkészítve.
  • Festés után már jó, ha stabilan le tudom tenni a hajót, ezért összeütöttem az állványát, nem bonyolítottam túl. Alulról csavarral a gerincbe rögzítem, így nem tud elmozdulni a későbbi munkafolyamatok alatt. Hogy egy kicsit elkülönüljön, dióval pácoltam, majd lelakkoztam.
  • Az a jó/rossz tulajdonságom, hogy ha valamitől félek, vagy nem tudom, hogyan csináljam, akkor félreteszem a dolgot, hogy beérjen. Most ez volt a pácolással: szeszes vagy vizes pácot használjak? Mi lesz, ha az egész eddigi munkámat tönkreteszem, mert foltos lesz? Szóval egy teljesen más témával, az ablakokkal kezdtem el foglalkozni. Ezen is sokat filóztam, és arra jutottam, hogy csak fából kellene kivitelezni! Mivel gyakorlatilag egy fedélzeti rácsot kell csinálnom, csak vékonyabb anyagból és nem derékszöges összerakással. Ezért marással és fűrészeléssel kis fogazott léceket csináltam, valamint kicsi léceket melyek belemennek a nútokba.
  • Az ablakkerethez kicsi T-léceket martam.
  • Mivel minden ablak más méretű, illetve más szögben áll, egyszerűen a rajzot vettem alapul, erre ragasztottam fel a függőleges léceket pillanatragasztóval
  • A nútokat tűreszelővel a megfelelő szögre igazítottam, majd beleragasztottam a vízszintes léceket. Meglepő, hogy a papírra ragasztott lécek milyen mereven álltak, simán lehetett reszelni, persze azért
  • A T-léceket felrögzítve adtam meg a külső formáját.
  • Leválasztottam a papírról és finoman addig csiszoltam, míg a függőleges lécek egy síkba kerültek a vízszintes lécekkel. A ragasztó olyan jól fogta, hogy csak egy helyen esett ki egy kis darab. Nem rossz arány 14 ablaknál.
  • A pácolás még mindig érett, így az oldalzsebekkel folytattam. A kit instrukciójával ellentétben egy darabból faragtam, csiszoltam ki. A nehézsége csak annyi, hogy minden oldala szögben van vagy íves. Az éleket nem csináltam tökéletesre, mivel ezeken mindenhol díszlécek lesznek.
  • Lefestve, ablakokkal. Elfelejtettem az ablakoknál megemlíteni, hogy a festés után vékony plexi lapot ragasztottam az keret mögé, így igazi üvegezett hatása lett.
  • Még egy próbafestés is belefért a pácolás elé. Azt próbáltam ki, hogy ha az arany festés előtt lenolajkencével kezelem a fát, mit változtat a kinézetén. A jobb oldalon látható két dísz közül az egyik be volt eresztve, a másik nem. Bár a fotón látszik különbség, ez csak a fényviszonyoknak köszönhető, a valóságban tök egyforma lett. Így a lenolaj kilőve!
  • A hosszú felkészülés után olyan gyorsan lepácoltam a hajót, hogy nem is készült fotó. Itt már a fehér festéshez maszkoltam, mivel az a tapasztalatom, hogy ecsettel nagyon rossz fehéret festeni, ezért ezt fújtam, hogy szép homogén legyen.
  • És itt van bepácolva, lefestve! Végül rusztikus tölgy vizes pácot használtam. A felszőrösödés ellen a pácolás előtt többször (sokszor!) vizes ruhával benedvesítettem, száradás után 500-as csiszolópapírral lesimítottam. Egy idő után már nem szőrösödött, akkor jött a pác, kis labdaccsal felkenve.
  • Ismét az ablakok a tattükörben. A lényeg, hogy a leírás 3 mm vastag rétegelt lemezt ír a tattükör anyagának. Ügyesen el is készítettem, majd rájöttem, hogy még 100-as szöggel sem tudom a tat ívében rögzíteni. Ezért egy kis csaláshoz folyamodtam és 2-es műanyaglapból újracsináltam és kis csavarokkal rögzítettem.
  • A felcsavarozás és ragasztás után bepalánkoztam. Szerintem így még szebb, mintha csak simán a rétegelt lemezt festem.
  • A fekete részeket is lefestettem, illetve a dörzsfák is felkerültek
  • Közben a fedélzet is alakulgat, a fedélzetek közti homlokfelültekről még a faragott oroszlánok és az ajtók vasalatai hiányoznak
  • A pácolt felületet lelakkoztam, így már érettebb színe van. Most itt tartok, végre látszódik, hogy ebből mégiscsak hajó lesz!
  • Folytattam a Mordaunt építését, mégpedig néhány apróság elkészítésével, mivel az elõfedélzet rögzítése és pallózása elõtt be kellett raknom a tûzhelyet és néhány ágyút, mert késõbb ez szinte lehetetlen. A tûzhely érdekes eset, mivel tulajdonképpen csak a kémény csúcsa látszik, illetve a fedélzet alá belesve talán valami az elejébõl. Mindezek ellenére amellett döntöttem, hogy rendesen megcsinálom. A kémény terítékét kiszerkesztettem és rézlemezbõl kivágtam, majd egy fa sablonon összeforrasztottam.
  • A tûzhely testét fából martam ki a téglázattal együtt, majd a tetejét, a platnikat, ajtókat, pántokat, zárokat rézlemezbõl alakítottam ki és ragasztottam a helyére.
  • Ezután festéssel feldobtam, bár szerintem jobban nézett ki elõtte.
  • Következtek az ágyúk. Azon ismét sokáig elmorfondíroztam, hogy mibõl készítsem az ágyúcsöveket. A rézbõl esztergálást gyorsan elvetettem, mivel nem olyan jó a kis esztergagépem, hogy a profilkések nyomását kibírja, meg sokáig tartott volna. Opció volt az öntés is, de ehhez semmim nem volt, valamint réges-régen szerszámos koromban sokszor öntöttem, és mindig gond volt a kifolyással, levegõvel…, no meg nem is igazán szerettem. Valamikor sok évvel ezelõtt Békéscsabán, a makett kiállításon egy idõs bácsi bemutatta a pantográf esztergagépét, melynek az érdekessége az volt, hogy nem álló késsel, hanem kicsi maróval forgácsolt, éppen kötélfogó szegekre volt beállítva. Pantográfom van, így csak egy forgatószerkezetet kellett csinálnom, melyet egy varrógépmotorral hajtottam meg.
  • Kétszeres körvonalmintát készítettem rétegelt lemezbõl, talán jobb lett volna valami szívósabb anyagból, de végül kibírta azt a pár darabot.
  • Az eredmény meglepõen jó lett, és igen gyorsan haladtam vele. Az persze tény, hogy minden fordulat csúcsra volt járatva, még így is meg kellett csiszolgatni egy kicsit.
  • Ha már a teljes ágyúcsöveket megesztergáltam és benne voltam, megcsináltam a fél ágyúkat is, melyek a alsó fedélzeteken egy csapolással vannak behelyezve a már elõre (még palánkozás elõtt) beragasztott homloklapokba.
  • Lefestettem õket, a fa egyenetlensége miatt (lehet, hogy jobban meg kellett volna csiszolni?!) egészen öntvény kinézete lett.
  • Ezután az ágyúkocsik alkatrészeit készítettem el: fúrtam, martam, esztergáltam, csiszoltam, szóval ezekben volt mindenféle munkafolyamat, jó kis szórakozás volt.
  • A réz alkatrészek következtek: szemek, karikák, ágyúcsõ lefogató bilincsek. Itt megmutatok egy nagyon egyszerû kis trükköt, biztos sokan ismerik, de talán van, akinek új lesz. A szemek készítéséhez 0,4 mm-es réz drótot használtam, melyet többeres vezetékbõl húztam ki. Persze ez ilyenkor elég görbe szokott lenni, fõleg, hogy elég lágy is.
  • Két sima, sík lapra van szükség, jelen esetben köszörült acéllap, de ilyen vékony anyaghoz két vastagabb rétegelt lemez is elég lehet. A két lap közé tesszük a drótot és a felsõlapot fel-le tologatjuk, közben egyre jobban összenyomjuk, gyakorlatilag mintha nudlit készítenénk.
  • Az eredmény egy teljesen egyenes huzal lesz. Ne tévesszen meg benneteket, hogy a fotón ilyen csavartnak látszik, ez a valóságban nem ennyire durva, csak felerõsíti valami fényhatás.
  • Egy része a szemeknek meghajlítva, az üvegecskében a karikák, valamint egy üveg fegyverbarnító folyadék. Ezt azért vettem, hogy ne kelljen a sok kis apró réz alkatrészt festeni, de nem teljesen úgy jött össze, ahogy szerettem volna. Ugyanis a szemeket és karikákat össze szoktam forrasztani, mert ezek a réz huzalok olyan lágyak, hogy beszereléskor egy kicsit jobban meghúzva a kötelet, azonnal deformálódnak. Viszont kiderült, bár a rezet szépen megszínezi, de a forrasztóónt nem sötétíti, sõt valamilyen trutyi keletkezik rajta.
  • Tehát maradt a festés.
  • Nem bírtam ki, melléraktam egy gerenda fogpiszkálót, hogy látszódjanak a méretek.
  • Nem tagadhatom meg a szerszámkészítõ múltamat, terveztem egy kivágó szerszámot az ajtók és ágyúnyílásfedelek pántjaihoz, mivel ezekbõl is kell egy pár darab.
  • Felszereltem a marógépemre, melyet így présként használtam. Szerencsére a 0,2 mm-es rézlemez kivágásához nem kell túl nagy erõ, így nem szaggattam szét a gépet. Bejelölgettem a lépéseket és kézzel adagoltam a lemezt.
  • Az eredmény, szép egyforma pántok.
  • Gyorsan fel is raktam párat a fedélzeti ajtókra. A szögeket domborítással imitáltam.
  • Ezeket a kis rézlemezeket használtam az ágyúcsövek lefogató bilincséhez is, ha már ott voltak és megfelelõ szélességûek voltak, legalább nem kellett külön ezért rezet vagdalnom.
  • A bilincseket már nem festettem, hanem a barnító folyadékot használtam. Annyi problémája volt, hogy száradás után egy világos réteg (gondolom valami oxidáció) keletkezett rajta (jobb oldali ágyú). Mivel a fegyvert is át kell törölni olajjal, ezt is megtöröltem egy olajos fültisztítóval, így teljesen jó lett (bal oldali ágyú).
  • Így összeállt a fegyverarzenál. Továbbá szabad a pálya az elõfedélzet felrakására…
close slider
⚓ SHIPYARD ⚓   close side nav
TIT ship model collection
TIT HMHE shipyard
TIT shipyard collection
T.I.T.
KUK KRIEGSMARINE paint and draw collection
k.u.k. KRIEGSMARINE draw & paint
TIT shipyard collection
K.U.K.
WW-2 ship model collection
WW- 2 Collection
World War 2 model ships collection
W.W.2