logo SHIPMODELL
blanc

⚓  Chaland Du Loire  ⚓

Traditional french river boats used on Loire region, during centuries

8 foto
CHALAND_DU_LOIRE
Scale & Manufacturer: 1:50 Scratchbuilt
Ship Model Lenght: cm
Ship Model Height: cm
Ship Model Width: cm
Ship Model Craftsman: Susányi Oszkár

CHALAND_DU_LOIREA Loire legfontosabb hajótípusa, a chalande. Ismeretlen művész XVIII. századi metszete.
CHALAND_DU_LOIRE Orleans városa és néhány chaland de loire, Charles Pensée XIX. századi metszete.

hungarian A chaland du Loire, a Loire völgy tipikus áruszállító hajója

( Dr. Balogh Tamás cikke alapján)

A Loire-folyón [ejtsd: Loár] szinte időtlen idők óta tartó folyamatos hajózás virágkora a XIV. századtól a XVIII. századig tartott. A lakosság védelmére és a szántók növelésére első ízben II. Henrik igyekezett töltések közé szorítani a folyót, de VII. Károly és XI. Lajos is ösztönözte az efféle építkezéseket és a csatornázást, amely hozzájárult a hajózás fellendítéséhez a folyón. Amikor a királyi udvar is a Loire völgyébe települt, a folyó fontos kereskedelmi szállítási útvonallá vált.
A száz éves háborúban (1337-1453) a szárazföldi utazás veszedelmei is a Loire-on való hajózást ösztönözték, akár csak XI. Lajos rendelete, amelyben a selyem-munkások átadására kötelezte Lyon városát a Loire-parti Torus [ejtsd: Túr] számára, amely ezzel a selyemkészítés fővárosa lett. Szintén XI. Lajos rendeletére épült ki a Tours-i, az Orleans-i és a Rouen-i [ejtsd: Orléán, Ruen] királyi hajógyár is. A Loire ekkor a tüzérségi eszközök szállításának is a főútvonalává vált. A francia királyok ezután is sok időt töltöttek a folyó közelében. VII. Károly Chinon-ban [ejtsd: Sinon], VIII. Károly pedig Amboise-ban [ejtsd: Ámboáz], illetve Langeais-ban [ejtsd: Lánzséáz] miután feleségül vette Bretagne-i Annát [ejtsd: Brötányi Anna]. A Loire-on és mellékfolyóin ekkoriban számos megrakott uszály közlekedett: Touraine-ből [ejtsd: Turen] palát, Anjou-ból [ejtsd: Anzsu] és Touraine-ból bort szállítottak a folyón. A XVI. század vallásháborúi azonban megzavarták a Loire menti kereskedelmet, s a gazdaság lelassult, amelynek csak a városok újjáépítéséhez szükséges kő- és palaszállítás adott új impulzust. 1604-ben IV. Henrik azon dolgozott, hogy a Briare-csatorna [ejtsd: Briár] segítségével összekapcsolja a Szajna és a Loire medencéjét.
A munkálatok 1611-ben félbeszakadtak, de 1638-ban folytatták őket, s Richelieu bíboros ösztönzésére 1642-ben eredményesen befejezték a csatornát. Az új vízi útra is a Loire-ról kölcsönöztek uszályokat.

XIV. Lajos uralkodása alatt Franciaország figyelme a gyarmati kereskedelem felé fordult. A polgári rend számára ekkor lehetővé tették, hogy a Loire középső szakaszán mérsékelt áron szállítsák a gyarmati termékeket. Saumur-ben [ejtsd: Szomür], Torus-ban és Orleans-ban ekkor cukorfinomítók épültek. A Loire-on ekkor a legfontosabb belföldi áruféleség a fa, amelyet a királyi haditengerészet hadihajóinak az építéséhez szállítottak az ország belsejéből a hadikikötőkbe és a királyi hajógyárakba.
A XVI. században Orleans a cukor-feldolgozás fővárosává vált. A nyerscukor a Karib-térségből nagy tengerjárókon érkezett, s Orleans-ig a Loire-on közlekedő belvízi hajók továbbították. A cukoripar mellett természetesen nem szabad elfeledkezni a folyó mellett zajló egyéb tevékenységek, a kohászat, valamint a sóbányászat fejlődéséről (a folyó egyúttal a só-csempészet egyik főútvonala is volt - nem utolsó sorban az 1790-ig fennállt gyűlölt só-adó elkerülésére). A vízi áruszállítás fejlődését a borászat is serkentette. Nincs rá pontos adat, de minden történész egyetért abban, hogy a XVIII. század végén a Loire-on közlekedő hajók évente 10 000 fordulót teljesítettek a folyó alsó és felső folyása között.
A forradalmi háborúk és a Napóleoni birodalom tönkretette a Loire-völgyi gazdag városokat, amelyekbe csak az 1830-as válság után tért vissza a korábbi forgalom. Párisz mindig is nagyra értékelte a terület borait, de ekkoriban a kender- és a gabonatermelés is drámaian felfutott. Ez az időszak egyúttal a vas tömeges előállításának és feldolgozásának előestéje is. 1840-ben Tours kikötője 150.000, Orleans-é pedig 200 000 tonnát továbbított.
Hamarosan vasút épült Párizs és Orléans között, ami ösztönzőleg hatott a kereskedelemre. A síneket Angliából importálták. 1848-ban a francia vasúthálózat hossza 200 km volt, 1851-ben már 370 Km. Bourges [ejtsd: Burzsé], Châteauroux [ejtsd: Sátórú] és Orleans között 1847-ben, Saumur és Tours között 1848-ban, Angers [ejtsd: Anzsé] és Saumur között 1849-ben, Nantes [ejtsd: Nant] és Angers között pedig 1850-ben épült ki a vasút.
A hajózás forgalma ezzel csökkenésnek indult. A Torus-ból vízi úton szállított áru mennyisége az 1845-ös 400 000 tonnáról 1850-re 171 000 tonnára, 1893-ra pedig 1 100 tonnára csökkent! A hajózás azonban nem szűnt meg a folyón! Manapság a számtalan hajós egyesület tartja életben.

A chaland de Loire [ejtsd:saland de loár] - vagyis a Loire-i uszály - (a XVIII. század végétől gabarre) a Loire-on és mellékfolyóin közlekedő hajók családjában a legnagyobb szállítóhajó volt. Hossza 15-30 m között mozgott és akár 80 tonna terhet is szállíthatott. Néhány példány hossza a 32 m-t is elérte.
A Loire-on minden folyami hajó jellemzője - a lapos és egyenes hajófenék - lehetővé tette, hogy a sodrással szemben frontálisan is tudjon dokkolni. A hajók merülése 0,45 m, teljes terhelés mellett 1 m volt.
Az uszályokon májustól júniusig hosszú vízszintes fedett helyiséget alakítottak ki, amelyet egymásnak támasztott póznákra fektetett nemezdarabokkal fedtek, amelyek átfedésben voltak, éppen úgy, mint a zsindely a tetőn (egyes kutatók szerint ez a kialakítás skandináv eredetű).
Az uszályt hátul felszerelték egy nagy vízszintes csörlővel (guinda), amely az árboc lefektetésére és emelésére szolgált a hidak alatti átkelésnél. Néha elöl is elhelyeztek egy guinda-t a horgony-manőverekhez.
Hátul volt a kormány, az úgynevezett piautre, amelynek az emeltyűje ferdén hajlott előre (ebből néhányan arra következtetnek, hogy a fejlődés kezdeti szakaszában a kormánylapátot farok-evezőként is használták, mint a Níluson közlekedő hajók esetében, 2 000 évvel időszámításunk kezdete előtt). A piautre - amely a gerinc nélküli hajókon stabilizátorként is szolgált - háromszög alakú volt, és hossza elérte a 4 m-t is.
Végül a hajó egy nagy - általában 12-15 m (néha 20 m) hosszú - lehajtható árboccal is rendelkezett. A Loire Orleans alatti szakaszán a "márciusi" és a "jeges szelek" befogására a hajók vitorlát használtak, amelynek a felülete elérhette a 20 m2-t. A Loire-völgy Orléans-i kanyarulata felett azonban a szelek kimerültek, s a hajóknak vontatást kellett igénybe venni.
CHALAND_DU_LOIRE
Kedvtelési és hagyományőrzési céllal újraépített chalande-ok napjainkban.
Az uszályok gyakran 2-8, kivételesen 10 egymáshoz kapcsolt hajó alkotta karavánban, konvojban közlekedtek. A konvojban haladó első hajó volt a "Mama", utána következett a "Tirot", majd az "al-Tirot". A konvoj utolsó hajóját "yssot"-nak (más néven Soubre-nak) nevezték.
Általában csak az első három hajó viselt vitorlát, az yssot viszont sem vitorlával, sem kormánnyal nem rendelkezett.

Bár a Loire áruforgalmának visszaesésével az egykori hajótípusok száma mára megfogyatkozott, a chaland de Loire mégsem tűnt el. Lelkes hagyománytisztelők számos példányt felújítottak, sőt újakat is építettek, amelyekkel évente látványos fesztiválokon idézik fel folyami hajós elődeik mindennapjait.
CHALAND_DU_LOIRE

close slider

SHIPMODELL
shipmodell.com home page
forum
Free Plans
Atlas du Génie Maritime
Souvenirs de Marine vol. I-II, drawings
⚓ SHIPYARD ⚓   close side nav
TIT ship model collection
TIT HMHE shipyard
TIT shipyard collection
T.I.T.
KUK KRIEGSMARINE paint and draw collection
k.u.k. KRIEGSMARINE draw & paint
TIT shipyard collection
K.U.K.
WW-2 ship model collection
WW- 2 Collection
World War 2 model ships collection
W.W.2